Eugen Ionescu: Virágok
A leszedett virágok poharakban sírnak.
Lepkékkel, napsütötte kertekkel álmodva
A leszedett virágok a poharakban meghalnak.
A szomorú kelyhek fényfoltokat
Hullatnak búsan.
A rét azt hiszi, azok csak szirmok.
Csak én tudom, hogy nehéz könnyek,
Lélekmorzsák.
Egy dongó híreket hoz nővéreiktől.
Nő a hervadó virágok nosztalgiája.
A leszedett virágok, a mezei virágok
Belehalnak a nosztalgiába, és lepkékkel álmodnak,
Kertekkel, napsütéssel.
-- Fordította: Bertóti Johanna
